Éj, mély, sekély, seregély
Mély, meredélybe, sötét éjben nyugodni tér
Egy seregnyi seregély
Szívvel, lélekkel élj, hogy szépen csendben révbe érj
Érj hozzám szelíden lágyan hogy nekem
Számomra számokban számolva
Sokat érj
Sokáig élj
Ne remélj szépet és jót
Csak néhány kimondott kibomló őszinte szót
Jó tett helyében mit is vársz
Ne várj, semmit megkapod, mi neked jár
Megkapó tekintetek, benne élni jó
Szó, szó, szó
Szó, szót követ
Követ senkire ne vess rá
Inkább nevess rá
Kenyeret hánynak vissza rád, ha nem vagy következetes
Kérem a következőt a nem követelőt
A kérőt, megkérőt, megtérőt, megköszönőt
Kérem, én nem kértem, kaptam, hát elfogadtam
Szél, széles, szeles
Ki szelet vet, széles vihart arat
Széles szélben megtör vagy erősödik az akarat
Ez tán a cél, hogy acéllá edződjön
Aki nem pépes, hanem edződni képes
Persze ez csak képletes, képpé formált képlet
Ki nem képes rá, hát kérem, leléphet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.