Kedves tudatom, ezennel tudatom meghasadtál

Ez itt nem népköltés, legalább két öltést kaphatnál

Kérem, hogyha segítene, az rajtam is segítene

Milyen mély ez a nyom, tán még agyon nyom

Nyomot hagy az agyamon, mert az agyamra ment

Így leszek én agyament. Nem szólok többet csak

Egyet nagyon kedvelem az érett édeskés meggyet

Bár életem többé-kevésbé sanyarú még sem lettem

Tetőtől talpig savanyú és tudom, hogy az állításom

Is kétes mert a meggy inkább savanyú, mint édes

Az ízekkel amúgy is hadi lábon állok, mert minden

Íz hazug és álnok az élet az édes vagy keserű

A halálnak társa a keselyű az embernek mindkettő

Dögletes ám e madár mégis csak ötletes hisz

Nekünk a halál oly keserű, de mit szólna ehhez a keselyű?

Édes az barátom mi az, hogy keserű?

Ja hogy ez már több mint egy nekem eztán egyre megy

Na, én most már mentem s öltök kettőt menten

Többet már nem költögetek, inkább szaporán öltögetek